Gyerekként szerintem mindenkinek voltak álmai amik lehettek ilyenek és olyanok is. Később elképzeltük,hogy hol fogunk lakni,milyen lesz a leendő párunk és milyen munkát fogunk végezni.
Felnövünk és ez valamiért eltűnik,vagy szinte semmi sem valósul meg belőle.
Miért mondunk le felnőttként olyan könnyen az álmaikról,és miért törődünk bele abba ami van, főleg ha olyan,hogy ráadásul még nem is tesz boldoggá?
Pedig az álmok fontosak.......!
Szerintem csak így érdemes élni,nekem is vannak álmaim amit már gyermekként megálmodtam és nem mondok le róluk,mert tudom,hogy egyszer elérem őket csak kitartás kell hozzá és persze hit.
Hogy mik ezek,hát ez maradjon az Én titkom..........?!