Mit is jelent ez a szó, szerintem mindenkinek mást!? Mitől vagyunk boldogok talán egy munkahelytől, lakástól, autótól, stb.......?

Nekem a boldogság a szabadságot jelenti, hogy olyan társam van akire ránézek és " kész vagyok tőle" , hogy egymásból kihozzuk a legjobbat.

Szóval nekem a lelki boldogság az igazi boldogság és valahogy így táncol és érez a lelkem ha boldog vagyok!

Mi emberek nem igazán vagyunk toleránsak egymással. Vajon miért fogadjuk el egymást olyan nehezen?

Talán nem ismerjük önmagunkat sem igazán, hiszen ha elfogadjuk és ismerjük saját magunkat akkor szerintem a másikat is sokkal könnyebb elfogadni!?

Az Én lelkem olyan mint ezek a vágtázó vad lovak,de aki ismer az tudja, hogy valójában szelíd vagyok, csak tudni kell,hogy hogyan kell velem " bánni".

Mi emberek megkaptuk azt a képességet,hogy tudunk egymással kommunikálni.

De vajon ezt a tudásunkat  miért nem használjuk, vagyis miért nem beszélgetünk egymással?

Mi emberek és főleg NŐK és FÉRFIAK olyan szépen elbeszélünk egy más mellett, hogy az már hihetetlen.

Mindenki hisz valamit a másikról, de mondjuk ki. 

MIÉRT? TALÁN FÉLÜNK , HA ÍGY IS VAN MITŐL?

Tudom,hogy ebben a rohanó és hideg világban nehéz elhinni,hogy léteznek őszinte érzésű emberek,de vannak .

Nem könnyű megtalálni őket,de itt vannak,ők és persze Én is, és vállaljuk ,hogy először is ember vagyunk akik éreznek.

Miért olyan nehéz ez? A világ amiben élünk elég deformált és egyáltalán nem arra épült,hogy itt bárki is jól érezze magát, pedig mi azért születtünk erre a világra,hogy boldogok legyünk. A  média és reklámok teljesen eltorzítják a képet a valódi értéktől ami bennünk van.

Fel kellene már végre fedezni a bennük rejlő bölcsességet és erőt!

Miért félünk a testi érintkezéstől?

Egy ölelést minden párkapcsolatban kellene használni és minél többször, hiszen olyan jól esik ha az embert átölelik.

Miért nem használjuk,mi emberek egymást közt, vagy legalább is gyakrabban?

Szerintem annyira jó oda bújni valakihez,aki lehet szülő,barát, testvér, szerelmünk...........

Miért és mitől félünk, miért járja át ez az érzés egész életünket?

Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést ,de választ igazán Én sem találtam rá?! 

Félünk egy új munkahelytől, egy új otthontól, egy új párkapcsolattól és még megannyi más dologtól! Ennyire nem bíznánk saját magunkban, hogy mindig külső megfogható és látható tárgyakba kapaszkodunk?!

Kik és mik vagyunk valójában, Ördögi Angyalok vagy Angyali Ördögök !?

Hogy Én melyik vagyok ki tudja, lehet, hogy Ördögi Angyal, de lehet ,hogy Angyali Ördög?!

Tudjuk, hogy igazán mi az, hogy párkapcsolat vagy csak élünk valakivel akit oda sodort az élet mellénk?

Hányan tették már fel önmaguknak a kérdést, de őszintén, hogy kivel is élek együtt, ismerem őt igazán?!

Megéljük ebben a kapcsolatban a Nőiességünket a Férfiasságunkat ( most itt nem a nemiségünkre gondoltam, ha nem,hogy igazán Nők és Férfiak vagyunk ) ? Tudjuk ez egyáltalán mit jelent? és még számtalan kérdést tehetnék fel.

Én azt gondolom,hogy igazán jó és boldog párkapcsolatot csak akkor tudunk kialakítani, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. A boldogságot nem a másikban kell keresni, hanem először is önmagunkban kell megtalálni, ha ez meg van akkor tudunk a másik nemmel olyan viszonyt kialakítani ami mind két fél számára kielégítő.

Szerintem az életben vannak olyan dolgok amik nélkül nem érdemes élni, ilyen pl.: a zene és a tánc.

A test és a lélek harmóniája, és egy olyan kifejezési mód amit nagyon is használni kéne az élet szinte minden területén.

A tánc az egyetlen olyan  "szexuális"  tevékenység  amit nyilvánosan is lehet művelni,meg ha éppen nem vagyunk a szavak embere érdemes a zene és a tánc által adott lehetőségeket kihasználni.

Szóval ha másképp nem megy hát így fejezzük ki a másik iránt érzelmeinket.

Hiszen az érzelmek fontosak,szerintem nélkülük az ember üres és élettelen...........

" Tánc közben az lehetsz ami csak akarsz lenni abban a pillanatban. "

Valójában miért is félünk a változástól?

Hiszen életünkben ez az egyetlen állandó dolog a változás, minden percünk erről szól.

Ragaszkodunk dolgokhoz és nem tudjuk miért? Talán azért ,mert már ismerjük és honnan tudjuk,hogy a más nem lesz-e jobb ha esélyt sem adunk magunknak!?  Miért gondoljuk,hogy a változás csak rossz lehet? 

Az ismeretlen tudom félelmetes elsőre,de szerintem jó is lehet és ha még sem, akkor is legalább megpróbáltuk .

Szerintem csak így lehet élni,merjünk belevágni ismeretlen dolgokba és ismerjünk meg ismeretlen embereket!

Ne féljünk változtatni az élet tele van meglepetéssekkel  és csodákkal csak fel kell fedezni őket!