Ha szeretünk valakit azt , szerintem az év 365-napján szeretjük.
A karácsony szerintem inkább a csodáról szól, amikor újra elhisszük és hinni tudunk a mesékben.
A szívünkben rejlő vágyaink ekkor talán valóra vállnak és ismét gyerekek lehetünk és talán valóra válnak álmaink és újra elkezdünk hinni abban, hogy igen is vannak csodák.
Pedig a csoda igen, itt van mindig bennünk csak fel kell fedeznünk és az év 365-napján lehet karácsony a szívünkben!
Távoli és szűk környezetemben azt tapasztalom, hogy az emberek nagy többsége nincs tisztában önmagával, nagy nagy zűrzavart és káoszt érzek. Valamiért nem vállalunk a felelősséget önmagunkért, érzelmeinkért, és a boldogtalanságunkat másokra hárítjuk.
Vajon ez miért van így, és miért könnyebb mást okolni ezért?
Miért a másik a felelős a mi életünkért?
Szerintem mindenki csak is a saját életéért,boldogságáért felelős, és ezt nekünk kell megtalálni!
Az emberek nagy többsége szerintem nem vágyik másra igazán, mint szeretetre és boldogságra.
Akkor ez miért nem valósul meg az életünk során? Talán nem értjük egymást és elbeszélünk egymás mellett, vagy nem figyelünk eléggé egymásra? Talán ez így van , de ha így van , miért van ez így ?
Vágyakozunk valami után, de nem teszünk érte semmit, élünk egy valamiben ami tesz boldoggá és közben sóvárgunk valami után!
De tudjuk egyáltalán mi ez a valami ami ,után így vágyakozunk?
Miért nem mosolygunk sokkal gyakrabban ?
Hiszen a mosoly egy olyan dolog, amivel nem csak saját magunknak okozhatunk örömet, hanem a többi embernek is akire rá mosolygunk.
Nem kerül semmibe és szerintem az egyik legszebb dolog amit adhatunk egymásnak.
Szóval mosolyogjuk minél többet!