Miért is félünk a kudarctól?

Úgy érzem, hogy ebben a világban az emberek nagy többsége konfliktus kerülő, inkább bele törődnek mindenféle elviselhetetlen helyzetbe.

Nem mernek lépni, változtatni, félünk az ismeretlentől és valamiért társ függök vagyunk.

Élünk egy felszínes kapcsolatban csak azért, hogy tartozunk valakihez , és sajnos ezt úgy tesszük, hogy közben észre se vesszük , hogy valójában miben is vagyunk.

Szóval miért is félünk egyedül lenni, és miért is akarunk tartozni valakihez?