Miért is félünk őszintének lenni?
Miért is csapjuk be magunkat és másokat?
Miért olyan nehéz őszintének lenni ? Pedig szerintem egyszerűbb és boldogabb lenne az életünk ha őszinték lennék először is önmagunk és másokhoz! Lehet, hogy néha fájdalmas, de ha vállalni tudjuk magunkat és érzéseinket akkor talán élnénk és élveznénk az életünket!
Tudjuk igazából mit is jelent az , hogy felelősség vállalás?
Vállaljuk egyáltalán önmagunkat , vállaljuk egyáltalán a tetteinkért a felelősséget? vagy mindent áthárítunk másra , vagy az adott helyzetre, körülményekre? !
Miért olyan nehéz ez? talán félünk megmutatni igaz valónkat, félünk kimondani és megtenni, hogy igazából mire vágyunk és talán félünk boldognak lenni?!
Miért is félünk a kudarctól?
Úgy érzem, hogy ebben a világban az emberek nagy többsége konfliktus kerülő, inkább bele törődnek mindenféle elviselhetetlen helyzetbe.
Nem mernek lépni, változtatni, félünk az ismeretlentől és valamiért társ függök vagyunk.
Élünk egy felszínes kapcsolatban csak azért, hogy tartozunk valakihez , és sajnos ezt úgy tesszük, hogy közben észre se vesszük , hogy valójában miben is vagyunk.
Szóval miért is félünk egyedül lenni, és miért is akarunk tartozni valakihez?
Miért is félünk az egyedül léttől? , hiszen ez nem azonos a magánnyal!
Miért gondoljuk azt, hogy aki egyedül van az magányos is?
Talán ezért élünk olyan párkapcsolatokban ami semmilyen módon nem elégit ki minket, hogy ne legyünk egyedül?!
Miért is félünk ettől az érzéstől?
Miért nem éljük meg, és miért kontrolláljuk magunkat? ahelyett , hogy hagynánk megélni ezt az érzést.
Talán attól félünk, hogy elhatalmasodik rajtunk és akkor már nem mi irányítunk, hanem az érzelmeink?! és ha igen az miért olyan nagy baj? hiszen hús-vér érző emberek vagyunk.
Hogyan akarunk bármilyen kapcsolatot is , de főleg boldog párkapcsolatot kialakítani ha nem adjuk bele igazán önmagunkat?! Ha falakat építünk magunk köré és annak az embernek se tárjuk föl és mutatjuk meg igazi bensőnket és vágyainkat akivel együtt élünk, szeretünk...., akkor hogyan is vágyunk igazán a kiteljesedésre?
Tudom nem könnyű ezt meg tenni, hiszen talán sokan vissza is élnek ezzel, de én azt hiszem , hogy csak így lehet élni, és ha tényleg vágyunk arra a bizonyos boldogságra először is magunkban kell megtalálni.
Tehát ne féljünk meg megmutatni , hogy kik is vagyunk valójában, mert lehet, hogy védtelenek látsszunk, de még is így vagyunk a legerősebbek!
Szerintem bátran adjuk oda magunkat , mint testileg és lelkileg, csak így működik ( működhet) egy mindenben kiteljesedett párkapcsolat!
Tudjuk még egyáltalán, hogy mi is ez, és használjuk egyáltalán még?
Egy párkapcsolatban nagyon fontos, hogy mindig tudjuk újat mutatni, kitalálni. Sajnos a kezdeti lendület idővel ellaposodik és unalmassá válik, mi Nőknek meg kell tanulnunk a csábítás fortélyait és azt használnunk is kell.
Igazából minden Nőben ott van , csak felszínre kellene engedni, aztán végre vállalnunk kéne Nőiségünket és élni vele. A szex ne csak öt perces " dugás" legyen, hanem szeretkezés amit különböző dolgokkal fel is dobni: " pl.:erotikus tánccal, szexi fehérneművel és még számtalan más dologgal......"
Bátran engedjük szabadon fantáziánkat.......
Miért csapjuk be és hazudunk magunknak és másoknak?
Miért élünk és teremtünk magunk köré egy hazug világot?
Miért nem vállaljuk fel magunk, vágyainkat, álmainkat?
Tudom, hogy nem könnyű ebben az anyagi, érzéketlen világban másnak lenni, hiszen azt hiszük ha beolvadunk a tömegbe akkor elfogadnak minket.
Én az érzelmeim és saját erkölcsi normám szerint élek, igaz kilógok a sorból, de én ezt büszkén vállalom és inkább vagyok más, de legalább boldogan élek!
Mi emberek, miért nem vesszük észre az élet apró örömeit?
Miért nem tudunk felhőtlenül örülni?
Miért háborgunk, és miért csak a rosszat vesszük észre és ezt értem mindenre?!
Szerintem meg kell tanulnunk észre venni a jót!
Tudom nem könnyű, de csak egy kis apró oda figyelés kell hozzá !
Ha szeretünk valakit azt , szerintem az év 365-napján szeretjük.
A karácsony szerintem inkább a csodáról szól, amikor újra elhisszük és hinni tudunk a mesékben.
A szívünkben rejlő vágyaink ekkor talán valóra vállnak és ismét gyerekek lehetünk és talán valóra válnak álmaink és újra elkezdünk hinni abban, hogy igen is vannak csodák.
Pedig a csoda igen, itt van mindig bennünk csak fel kell fedeznünk és az év 365-napján lehet karácsony a szívünkben!
Távoli és szűk környezetemben azt tapasztalom, hogy az emberek nagy többsége nincs tisztában önmagával, nagy nagy zűrzavart és káoszt érzek. Valamiért nem vállalunk a felelősséget önmagunkért, érzelmeinkért, és a boldogtalanságunkat másokra hárítjuk.
Vajon ez miért van így, és miért könnyebb mást okolni ezért?
Miért a másik a felelős a mi életünkért?
Szerintem mindenki csak is a saját életéért,boldogságáért felelős, és ezt nekünk kell megtalálni!
Az emberek nagy többsége szerintem nem vágyik másra igazán, mint szeretetre és boldogságra.
Akkor ez miért nem valósul meg az életünk során? Talán nem értjük egymást és elbeszélünk egymás mellett, vagy nem figyelünk eléggé egymásra? Talán ez így van , de ha így van , miért van ez így ?
Vágyakozunk valami után, de nem teszünk érte semmit, élünk egy valamiben ami tesz boldoggá és közben sóvárgunk valami után!
De tudjuk egyáltalán mi ez a valami ami ,után így vágyakozunk?
Miért nem mosolygunk sokkal gyakrabban ?
Hiszen a mosoly egy olyan dolog, amivel nem csak saját magunknak okozhatunk örömet, hanem a többi embernek is akire rá mosolygunk.
Nem kerül semmibe és szerintem az egyik legszebb dolog amit adhatunk egymásnak.
Szóval mosolyogjuk minél többet!
Voltál már úgy , hogy az a bizonyos" valaki "mindig ott van a fejedben és akármit is csinálsz és próbálod őt kiverni nem megy. Hanem még inkább ott van és azt veszed észre ,hogy egyre gyakrabban gondolsz rá, hogy olyan érzéseket hoz ki belőled aminek a létezéséről eddig nem is tudtál és , hogy most már tudod nem tudsz e nélkül élni!?
És ezek az érzések úgy törnek fel belőled, mint a vulkán és néha nem bírod tovább és megőrjít , és felemészt a vágy !?
Igazából erről a témáról nem tudok írni mivel Én Nő vagyok.
Inkább kérdéseket tennék fel- miért félnek érezni a férfiak, miért félnek azt kimutatni ? Miért gondolják azt, hogy attól férfiasak, hogy eltitkolják, leplezik érzéseiket, pedig szerintem pont attól Férfi egy Férfi, hogy felvállalja és ki is mutatja azt? !
Sajnos azt vettem észre, hogy sok ember ingerült és feszült, ennek egyik oka lehet az , hogy nem élünk teljes szexuális életet. Pedig a boldog és kiegyensúlyozott élethez szerintem elengedhetetlen. Mi Nők és Férfiak egymást akarjuk, mind lelkileg és testileg.
De valójában megéljük azt amit szeretnék, kimondjuk azt amire vágyunk,bemerjük vállalni és bemerjük vallani mind saját magunknak vagy a párunknak azt amit legbelül érzünk?
Szerintem fontos lenne, hogy ezt a kérdést feltegyünk magunknak ,és engedjük szabad utat legtitkosabb vágyainknak!
Életem során egy csomó dolgon görcsöltem, hogy mi lesz , hogy lesz. Megakartam egy csomó dolognak felelni, mint a magánéletben , mint a munkában és úgy általában az embereknek, mert akkor úgy hittem így tartozhatók ehhez a társadalomhoz.
Mostanra rájöttem, hogy megfelelni csak egyetlen embernek kell és az nem más , mit ÖNMAGUNK .
A dolgok törnének a maguk útján és igazából nem kell semmin sem görcsölni, amit szeretnék igazából megkapjuk az élettől csak el kell engedni és hagyni , hogy minden menjen a maga útján.
Minden bennünk van, és magunkban kell keresni a megoldást a próblémáinkra, mert ezek senki nem fogja megoldani helyettünk!
Fontosak a gyökereink, az őseink, a múltunk, de miért nem foglalkozunk azokkal sokkal többet akik még itt vannak közöttünk, vagyis az élőkkel!?
Miért nem beszélgetünk, és miért nem mutatjuk ki az érzelmeinket azoknak az embereknek akik fontosak nekünk?
Mire várunk , hiszen az idő csak múlik, vagy majd a sírjánál akarjuk elmondani, hogy mennyire szerettük, ahelyett. hogy most tennék meg!?
Vagy vágyhatunk erre a szépségre is, de
igazából bármire!
Elárulom nekem ez a vágyam ,hogy egyszer egy ilyen szépséggel vágtázzak a végtelen mezőkön!
Életünk során sok dologról mondunk le, mondják, mondjuk úgysem sikerül vagy már minek!?
Szerintem pedig a legfontosabb dolog az életünkben az kéne lennie, hogy soha nem adjuk fel ,és főleg elhiggyük, hogy amit szeretnék azt elérjük.
Lehet ,hogy nem holnap fog össze jönni, de ha megteszünk érte minden tőlünk telhetőt , akkor igenis sikerülni fog.
Tehát soha ne adjuk fel álmainkat és vágyainkat!
Meg kell tanulnunk lazítani és meg kell találnunk azokat a dolgokat amik feltöltenek.
Sajnos úgy látom, hogy világunk elégé felgyorsult már, szerintem a tempót sem igazán tudjuk tartani.
Az emberek bele- és elfáradtak, ezért a saját érdekünkben olyan dolgok felé kell fordulnunk ami meghozza számunkra a belső nyugalmat és harmóniát .
Szerintem nagyon fontos lenne , hogy belsőnk felé forduljunk, hiszen ott kell keresni és megtalálni azt , hogy életünk egyensúlyban legyen minden területen, mint munka, magánélet stb..
Most az idő múlásáról szeretnék írni , ebbe bele tartozik minden akár az is , hogy valaki már nincs köztünk.
Szerintem természetes dolog ,hogy idővel esetleg érzelmek átalakulnak vagy elmúlnak.
Értem ezt párkapcsolatra, barátságra...........stb., nincs ezzel semmi gond hiszen örökös változásban élünk.
El kell ezeket fogadni , hogy életünk részei a szépet meg lehet őrizni , a hibákból meg esetleg lehet tanulni.
Hiszen semmi sem tart öröké, ahogy a mi életünk is véges ezen a földön!
Én úgy gondolom ,főleg ebben a rohanó világunkban szükségünk van arra , hogy megtaláljuk belső nyugalmunkat és harmóniában legyünk saját magunkkal.
Szerintem nem külső dolgokban és tárgyakban kell keresni a boldogságot, hanem saját magunkban.
Ha eltudjuk fogadni önmagunkat és harmóniában vagyunk saját magunkkal, akkor könnyebben tudjuk elfogadni ember társainkat is.
Mindenkiben ott van a változás lehetősége csak észre kellene venni , hogy mi rejtőzik bennünk!
SZERETET
Mit is jelent ez a szó?
Nekem a feltétel nélküli szeretetet, amikor elfogadom a másikat olyannak amilyen. Nem akarod megváltoztatni, átformálni.
Szóval figyeljünk egymásra és vegyük észre magunkban és másokban az emberi értékeket, mert ott van , ott vannak.
Én így tökéletlenül vagyok tökéletes!
