Miért nem érzünk?

Miért olyan nehéz, ha érezni kell és miért félünk annyira az érzéseinktől és miért nem használjuk őket?

És miért nem mutatjuk ki őket? Talán félünk magunktól , vagy másoktól ,hogy mit szólnak?!

Pedig szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog a világon, hiszen emberek vagyunk!

Szerintem egy nagyon fontos emberi dolog az érintés.

Valamiért nem igazán használjuk életünk során, pedig egy ölelés, egy simogatás , egy kéz fogás néha nagyon is sokat jelent.

Minden kapcsolatra értem ezt- baráti, szülői és párkapcsolatra.

Használjuk testi  érzékeinket  és érzelmeinket engedjük szabadon!

Ne féljük érezni!

Ebben a rohanó " bolond " világba úgy gondolom szükségünk lenne egy kis nyugalomra,amit szerintem először is önmagunkban kellene megtalálni és nem külső dolgokban keresni.

A belső béke és harmónia megtalálása az első lépés önmagunk megismerésére.

Ebben tudok ( tudunk ) segíteni a Hellinger-féle családállítással. Aki úgy gondolja és érzi,hogy szeretne élete minőségén változtatni, jelentkezzen bátran nálam.

Mi is az a családállítás?

A családállítás rendkívül sikeres és hatékony módszer a tudatalattinkban lévő rejtett traumák, berögződések feltárására és helyretételére. Megoldásokat ad feszültségek, szorongások, szorongásos betegségek, sikertelenségi érzés megszüntetésére, párkapcsolati feszültségek megoldására, vagy akár hivatásunk megtalálására. Emelet akár egy hétköznapjainkban előforduló, nehezen eldönthető kérdéseinkre is segítséget tud nyújtani!

Engedjük ki magunkból a bennünk lakó istennőt és éljük meg valódi nőiességünket!

Merjük és használjuk őket, hiszen ott vannak csak végre szabad utat kellene engedi nekik!

Mi Nők tudjuk egyáltalán mi az a nőiesség? Megéljük egyáltalán ezt életünk során?

Sajnos nekem az a tapasztalatom,hogy a nők nagy százaléka ezzel nincs tisztában. Szerintem sokunk elveszik az anyaságban és ott éli ki azt, amit nem ott kellene.

Tudom életünk során sok szerepet kell betöltenünk ,mint feleség, anya, szerető stb. nem könnyű ennyi helyen hely állni. De mivel nőnek születtünk ezért úgy gondolom ezt kell élnünk életünk során, ennek kell lenni a fő vonalnak.

Én egy istennő vagyok,és ez szerint élem életem........ami ott van minden nőben.

Mit is jelent ez a szó, szerintem mindenkinek mást!? Mitől vagyunk boldogok talán egy munkahelytől, lakástól, autótól, stb.......?

Nekem a boldogság a szabadságot jelenti, hogy olyan társam van akire ránézek és " kész vagyok tőle" , hogy egymásból kihozzuk a legjobbat.

Szóval nekem a lelki boldogság az igazi boldogság és valahogy így táncol és érez a lelkem ha boldog vagyok!

Mi emberek nem igazán vagyunk toleránsak egymással. Vajon miért fogadjuk el egymást olyan nehezen?

Talán nem ismerjük önmagunkat sem igazán, hiszen ha elfogadjuk és ismerjük saját magunkat akkor szerintem a másikat is sokkal könnyebb elfogadni!?

Az Én lelkem olyan mint ezek a vágtázó vad lovak,de aki ismer az tudja, hogy valójában szelíd vagyok, csak tudni kell,hogy hogyan kell velem " bánni".

Mi emberek megkaptuk azt a képességet,hogy tudunk egymással kommunikálni.

De vajon ezt a tudásunkat  miért nem használjuk, vagyis miért nem beszélgetünk egymással?

Mi emberek és főleg NŐK és FÉRFIAK olyan szépen elbeszélünk egy más mellett, hogy az már hihetetlen.

Mindenki hisz valamit a másikról, de mondjuk ki. 

MIÉRT? TALÁN FÉLÜNK , HA ÍGY IS VAN MITŐL?

Tudom,hogy ebben a rohanó és hideg világban nehéz elhinni,hogy léteznek őszinte érzésű emberek,de vannak .

Nem könnyű megtalálni őket,de itt vannak,ők és persze Én is, és vállaljuk ,hogy először is ember vagyunk akik éreznek.

Miért olyan nehéz ez? A világ amiben élünk elég deformált és egyáltalán nem arra épült,hogy itt bárki is jól érezze magát, pedig mi azért születtünk erre a világra,hogy boldogok legyünk. A  média és reklámok teljesen eltorzítják a képet a valódi értéktől ami bennünk van.

Fel kellene már végre fedezni a bennük rejlő bölcsességet és erőt!

Miért félünk a testi érintkezéstől?

Egy ölelést minden párkapcsolatban kellene használni és minél többször, hiszen olyan jól esik ha az embert átölelik.

Miért nem használjuk,mi emberek egymást közt, vagy legalább is gyakrabban?

Szerintem annyira jó oda bújni valakihez,aki lehet szülő,barát, testvér, szerelmünk...........

Miért és mitől félünk, miért járja át ez az érzés egész életünket?

Annyiszor feltettem már magamnak ezt a kérdést ,de választ igazán Én sem találtam rá?! 

Félünk egy új munkahelytől, egy új otthontól, egy új párkapcsolattól és még megannyi más dologtól! Ennyire nem bíznánk saját magunkban, hogy mindig külső megfogható és látható tárgyakba kapaszkodunk?!

Kik és mik vagyunk valójában, Ördögi Angyalok vagy Angyali Ördögök !?

Hogy Én melyik vagyok ki tudja, lehet, hogy Ördögi Angyal, de lehet ,hogy Angyali Ördög?!

Tudjuk, hogy igazán mi az, hogy párkapcsolat vagy csak élünk valakivel akit oda sodort az élet mellénk?

Hányan tették már fel önmaguknak a kérdést, de őszintén, hogy kivel is élek együtt, ismerem őt igazán?!

Megéljük ebben a kapcsolatban a Nőiességünket a Férfiasságunkat ( most itt nem a nemiségünkre gondoltam, ha nem,hogy igazán Nők és Férfiak vagyunk ) ? Tudjuk ez egyáltalán mit jelent? és még számtalan kérdést tehetnék fel.

Én azt gondolom,hogy igazán jó és boldog párkapcsolatot csak akkor tudunk kialakítani, ha tisztában vagyunk önmagunkkal. A boldogságot nem a másikban kell keresni, hanem először is önmagunkban kell megtalálni, ha ez meg van akkor tudunk a másik nemmel olyan viszonyt kialakítani ami mind két fél számára kielégítő.

Szerintem az életben vannak olyan dolgok amik nélkül nem érdemes élni, ilyen pl.: a zene és a tánc.

A test és a lélek harmóniája, és egy olyan kifejezési mód amit nagyon is használni kéne az élet szinte minden területén.

A tánc az egyetlen olyan  "szexuális"  tevékenység  amit nyilvánosan is lehet művelni,meg ha éppen nem vagyunk a szavak embere érdemes a zene és a tánc által adott lehetőségeket kihasználni.

Szóval ha másképp nem megy hát így fejezzük ki a másik iránt érzelmeinket.

Hiszen az érzelmek fontosak,szerintem nélkülük az ember üres és élettelen...........

" Tánc közben az lehetsz ami csak akarsz lenni abban a pillanatban. "

Valójában miért is félünk a változástól?

Hiszen életünkben ez az egyetlen állandó dolog a változás, minden percünk erről szól.

Ragaszkodunk dolgokhoz és nem tudjuk miért? Talán azért ,mert már ismerjük és honnan tudjuk,hogy a más nem lesz-e jobb ha esélyt sem adunk magunknak!?  Miért gondoljuk,hogy a változás csak rossz lehet? 

Az ismeretlen tudom félelmetes elsőre,de szerintem jó is lehet és ha még sem, akkor is legalább megpróbáltuk .

Szerintem csak így lehet élni,merjünk belevágni ismeretlen dolgokba és ismerjünk meg ismeretlen embereket!

Ne féljünk változtatni az élet tele van meglepetéssekkel  és csodákkal csak fel kell fedezni őket!

Mit is jelent valójában ez a szó?

Tudjuk egyáltalán, hogy mit is jelent és mi az igaz szerelem ? Itt nem függőségre gondoltam amikor minden áron tartozni akarok valakihez,hanem amikor elfogadom a másikat olyannak amilyen és így szeretem.

Tehát először is jó érzem magam vele, szinte már magamat látom a másik nemben. Élvezed a társaságát, várod,hogy láthassad, hogy beszélj vele, amikor remeg a lábad a közelében a szíved összevissza kalimpál és minden bajod van és amikor elérsz oda, hogy már megőrjít a vágy egyetlen csókjáért, hogy hozzád érjen és átöleljen. 

Na szerintem ilyen a szerelem!

Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy tudjuk játszani.

Szerintem nem szabad túl komolyan venni semmit, hiszen színház az egész világ.

Ha eltudunk igazán lazulni akkor az élet sem olyan szörnyű mint sokan gondolják és főleg ha tudunk nevetni akkor szerintem semmi sem lehetetlen. Mindenkiben ott van ez a képesség csak elő kellene halászni, tudom ez a világ nem arra épült,hogy jól érezzük magunkat. Pedig szerintem , azért születtünk erre a világra,hogy minden téren boldogok legyünk és kiteljesedettek. 

Tehát:....játszani,játszani és játszani!

Miért viselünk oly sokféle álarcot,mitől félünk,hogy nem merjük megmutatni igazi arcunkat!?

Talán attól félünk,hogy esetleg kiderül ,hogy egy kicsit mások vagyunk,és ha igen miért baj ez ,miért akarunk megfelelni a többi embernek? Hiszen csak vállalnunk kéne  önmagunkat,tudom ez nem olyan könnyű , mert így könnyen sérülhetünk. 

Igen valóban sérülhet az ember ha nyitott és azt " mondja " emberek ez vagyok  Én,de szerintem ez által sokkal erősebb is. 

Én ezt tapasztalatból mondom, igen Én ez vagyok vállalom. Kaptam is elég sok pofont sőt némelyik elég fájdalmas volt,de felálltam és azt mondtam JÓ , akkor is ez vagyok!

Tudom,hogy csak Önmagamnak kell megfelelnem senki másnak,aki szeret így is szeret, aki nem az nem.

Szerintem ez egy fontos dolog,hogy megkapjuk a szabadságunkat, csak így  lehet szerintem jól működő kapcsolatot kialakítani.

Bármilyen kapcsolatra értem ezt: szülő-gyerek,női-férfi,baráti,embertársi és munkatársi . Tiszteletben kell tartatunk és el kell fogadnunk egymás szabadságát és intim szféráját. Ennek működtetése alapvető igény így tudunk olyan viszonyt kialakítani amely mindkét fél számára egyensúlyt teremt.

Én ennek szelemében élek.